2010. június 6., vasárnap

Pedagógus köszöntő

Ma PEDAGÓGUS Nap van!



Köszöntök szívből minden pedagógust!

Legyen az tanár, tanító óvónéni, logopédus, gyógypedagógus és mindenki, aki netán megfelelő papír nélkül, de szívvel-lélekkel dolgozva a keze alatt nevelkedők fejlődéséért ebbe a kategóriába tartozik!

Úgy gondolom, hogy a mai világban különösen fontos, hogy megbecsüljük őket!
...és ez a különösen jelző több okból is indokolt sajnos.

Egyrészt a fizetésük és így a társadalmi létrán való elhelyezésük siralmasan alacsony, nem erősíti a tiszteletet a szakma iránt és sajnos elijeszthet a pályától olyan tehetségeket is, akik sokat tehetnének a jövő nemzedékért, de megélhetési okokból másfelé kényszerülnek kanyarodni.
Másrészt a félreértelmezett demokrácia és szabadságjogok ürügyén sok bántás, támadás éri őket, ami pláne az általuk nevelni kívánt gyerekek/nebulók/tanulók/diákok számára rendkívül rossz példa és még kisebbre csökkenti a pedagógus szakma tekintélyét.
Sajnos az is igaz, hogy páran nagyon alkalmatlanok erre a hivatásra és tévedésből vannak ott vagy mert jobb híján ők elvállalták a körülmények ellenére is ezt a munkát. Bizony ők sem erősítik a megbecsülés érzését.

De nézzünk inkább bizakodóan a jó dolgokra! Hiszen sokan vannak szerencsére, akik elhivatottan és rátermetten, minden körülmény ellenére is ezen a pályán vannak és maradnak.

Őket kell ma ünnepelnünk!

Ki ne emlékezne olyan fantasztikus óvónénire, tanító nénire vagy bácsira és tanárra/tanárnőre, akiről még ma is csak kedves szavakkal tud beszélni, akiről tudja, hogy igazi lökést és lendületet adott az élet útvesztőin való eligazodáshoz, aki esetleg áldozatok árán is, de elérte, hogy a megfelelő irányba fejlődjünk, aki adott, adott és folyamatosan adott és persze rajtunk kívül még rengeteg generációnak.

Szerintem mindenkinek van ilyen emlékű pedagógus a fejében életének valamelyik oktatási állomásáról vagy akár mindegyikről.
Ezen a napon egy pár percre gondoljatok rájuk és köszöntsétek azokat a pedagógusokat, akiket elérhető közelségben tudtok magatokhoz.

Nekem rögtön itthon is van szerencsém egy általam nagyra tartott PEDAGÓGUST, egy hosszú évekig aktívan óvónéniskedő és egyben kitűnő társat és feleséget köszönteni!
Mostmár évek óta több pedagógus vezetőjeként tevékenykedik, de látom a szemén, hogy mennyire boldog, amikor gyerekközelbe kerülhet ünnepségek, napi programok, csoporta benézés vagy csak hozzá odavitt "rossz gyerek" megszelidítése  kapcsán vagy éppen csak az utcán összefutva egy óvodabeli gyerekkel.

...és fáradhatatlanul dolgozik értük, programokat és lehetőségeket talál ki, amivel még jobban fejlesztheti őket, amivel többek lehetnek, gazdagodhatnak képességben, tudásban, hozzáállásban, szeretetben.

Apropó szeretet. Ez az alapvető módszere.
Szeretetet ad és érdekes módon erre fogékonyak a gyerekek, ráéreznek, megnyílnak, bizalmukba fogadják és szeretetet viszonoznak.
Ez okozza az igazi örömöt annak, aki született pedagógus!

Az a gyanúm, hogy minden jó pedagógus így csinálja és ezért emlékszünk rájuk még hosszú évek múltán is hálával és szeretettel.

Köszönöm nekik! Akik nekem adtak szeretetet, bizalmat és erőt!

Sok Boldog Évet mindannyiuknak ezen a pályán!
    
Igazi, szeretettel teli megbecsülésben!

...és szokás szerint még valami: kicsit mindannyian pedagógusok vagyunk valamilyen szinten családban, munkahelyen, kapcsolatainkban.
Próbáljuk ki a nagyok módszerét! Adjunk szeretetet!
Hátha beválik...